A munkáim elkészítésének gondolati és formai alapját a versenyautók, a Formula-1, az autóversenyzés legmagasabb kategóriája adta.
Gyermekkoromtól szeretem a Formula-1-et. Már az 1986-os első Magyar Nagydíjon is kint voltam, (5 éves voltam), igaz, akkor még csak porba rajzoltam az autókat. Attól kezdve rabul ejtett e sport színes világa. A XXI. század, amiben élünk, a technika világa, ami egyre jobban átveszi mindenütt a szerepet. Ez érzékelhető ennél a sportnál is. Egyre jobban minden csak a technikáról szól. De azért az ember ott van. Ők teszik oly színes, érdekesen vibrálóvá, fantasztikussá e sportot. A száguldás, a sebesség a kulcsa ennek a sportnak. Játék ez a „száguldó cirkusz”. Számomra még mindig egy életveszélyesen szép feszes játék, és szeretnék ilyen feszes összpontosított képeket festeni. Szeretném, célzom megjeleníteni ezt a drámai játékot, ahol a pilóták minden másodpercben az életükkel játszanak.
Davis L. Miller szerint a játékban „a komoly és a nem komoly eredendő egysége” valósul meg.
Eugen Fink azt fejtegeti, hogy a játékban, mint „világszimbólumban” az élet és a halál, a teremtés és a rombolás, a látszat és a valóság, az idő és az örökkévalóság hérakleitoszi kettőssége villan föl, illetve az univerzum és a lét mély struktúrái bontakoznak ki.
Hugo Rahner is az emberi lét végső szimbólumának tekinti a játékot; olyan lét szimbólumának, amely egyszerre dicsőséges és tragikus. Az ember, amikor játszik, akkor „komoly-vidám”; két ember egyben.
Munkám fókuszában mindig a sebesség állt. Megpróbáltam ezt minél sokrétűbben, sokszínűen megjeleníteni, folyamatos következetességgel próbáltam felépíteni a formát és szerkezetet, különböző anyagokkal és technikai eljárásokkal.
Müncheni tanulmányutam nagyon sokat jelentett fejlődésem szempontjából. A BMW (Bayerische Motoren Werke AG.) szülőhazájában kellőképpen tudtam tanulmányozni az autókat, erre lehetőséget adott a BMW Welt-be való folyamatos bejárásom és rajzok készítése. Szerencsém volt, mert abban az időben nyitotta meg kapuit újra a BMW Museum, ahol a régi és új Formula-1-es autókat láthattam.
Munkám során egyre jobban törekedtem a tiszta festőiség, a szín, a szerkezet problémáinak megoldására.
A színek és a versenyautók részleteinek megválasztásában fontos jelentőséget tulajdonítottam a hozzájuk kapcsolódó szimbolikus jelentéseknek.
A művészet a személyiség önkifejezésének, a világ megismerésének sajátos formája, mely képes kapcsolatot teremteni térben és időben az emberek között. A jó műnek van mondanivalója. A jó mű olyan, mint egy erőteljes szív határozott ritmusa. Hangja szinte ütés legyen. A képzőművésznek olyan művet kell létrehoznia, amely nem folyik le az idő szűrőjén, hanem mint a legnemesebb fém, fennmarad, mert így hirdeti az élet célba mutató értelmét, örök igazságát.
„Mai művészet annyi, mint mai élet.
A kor problémáinak feldolgozása.”
Emilio Vedova